A meditáció mint bardo

A „rés”, vagyis a nem fogalmi tudatosság tapasztalása, amely túl van a szanszárán és a nirvánán, a zavarodottságon és a megszabaduláson. Az igazság pillanata ez, amikor útelágazáshoz érkezünk. Amikor ez a pillanat véget ér – nem számít, milyen hosszú volt –, akkor vagy a megszabadulás, vagy a zavarodottság irányába indulunk. A tudat természetének felismerése azt jelenti, hogy az elágazásnál azt az utat választjuk, amely a megszabaduláshoz vezet. Ha viszont nem ismerjük fel a tudat természetét, akkor a zavarodottság útjára lépünk.

Utóbbi esetben továbbra is foglalkoznunk kell a tisztátalan látszatokkal a kettősség formájában: szilárdan érezzük az „én”-t, amely elválasztott és különbözik az ugyanolyan szilárd „te”-től, „az”-tól vagy „többiek”-től. A kettő közötti állandóan megkérdőjelezhető és változó kapcsolat folyamatos küzdelmet szül. Egyszer remény tölt el minket, máskor félelem. Mivel elégedetlenek vagyunk azzal, akik vagyunk, erőszakkal, szenvedéllyel vagy elutasító közömbösséggel reagálunk a „másikra”. Az egyik pillanatban boldogok vagyunk, de a következőben már zaklatottak, dühösek, vágyakozók lehetünk, vagy egyszerűen csak lehangoltak és tompák. Ebben a térben, amely körülvesz bennünket, olyan mértékben érezzük elnyomottnak és leterheltnek magunkat, amennyire a tudatunkat elhomályosítja vagy beszűkíti a zavarodottság.

Az egyszerű különbség abban rejlik, hogy a tiszta tudat vagy a tudatlanság állapotaihoz szoktattuk magunkat. Ez a különbség határozza meg azt, hogyan tapasztaljuk az életünket, valamint a halálunkat. Amikor meghalunk, szokásos tudatunk tovább folytatódik. Lehet, hogy félelem gyötör bennünket, és elárasztanak a saját tudatunk tükröződései, amelyek megjelennek számunkra, és amelyek elől nem menekülhetünk. Nincs hová mennünk, ahol elbújhatnánk a tudatunk elől. Ha bepillantást nyertünk a tudat természetébe, és képeztük magunkat arra, hogy elnyugodjunk benne, akkor felismerjük ezekről a látszatokról, hogy a tudat önnön megmutatkozásából fakadnak, és segítenek nekünk abban, hogy még alaposabban felismerjük és megvalósítsuk a tudat természetét. Lehetőségünk nyílik rá, hogy elérjük a teljes megszabadulást. Ha ez nem sikerülne, legalább biztosan tudni fogjuk, hogy rendelkezünk azzal a képességgel, amellyel irányíthatjuk az átkelésünket a halál bardóin. A bizonytalanság bármely pillanatán felülkerekedhetünk. Akármilyen gondolat, érzelem vagy látszat merül fel, nem vonz bennünket a zavarodottság vagy a félelem irányába. Képzésünk a vipasjaná meditációban a közvetlen eszköze annak, hogy belépjünk ebbe a tapasztalatba, és megszilárdítsuk azt.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ