Felkészülés a halálra

Azt mondhatjuk magunknak: „Most eljön a halál. Itt az ideje, hogy meghaljak. Ez nagyon fontos pillanat számomra.” Ezen a ponton a szándékunkra kell összpontosítanunk, nem pedig a meg nem tett dolgokra gondolnunk, vagy arra, hogyan hosszabbíthatnánk meg az életünket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor elérkezik a halálunk ideje, azon semmi sem fog változtatni.

Van egy ehhez kapcsolódó történet, mely egy fiatal lány haláláról szól. Ez a fiatal lány, egy tibeti király lánya, Padmaszambhava ölében halt meg. A király rettenetesen szenvedett, és könyörgött Padmaszambhavának, hogy tegyen valamit, hogy visszahozza a lányát. Padmaszambhavának óriási hatalma volt. Számos elképzelhetetlen hőstettet hajtott végre, például legyőzte az összes márát, az erőteljes negatív energiákat, amelyek Tibetben akadályokat gördítettek a Dharma gyakorlásának útjába. De még Padmaszambhava sem tudta teljesíteni a király kívánságát.

Ha egyszer elérkezett számunkra a halál pillanata, bármennyire kétségbeesetten szeretnénk is meghosszabbítani az életünket, semmit sem tehetünk. Senki sem változtathatja meg a karmánkat – nincs más választásunk, mint követni azt. Az fog segíteni nekünk, ha már most felkészülünk erre a pillanatra azáltal, hogy határozottan eltökéljük: nyugalommal és éberséggel találkozunk a halálunkkal. Mentálisan úgy készülünk fel, hogy megismerkedünk a halál különböző szakaszaival, majd megerősítjük a szándékunkat, hogy mindezek során nyugodtak és jelen lévők, éberek és figyelmesek maradunk. Nagyon fontos, hogy ezt az elhatározást most meghozzuk, és gyakorlatot szerezzünk. Majd a halál pillanatában elengedhetetlen lesz, hogy újra megerősítsük ezt az elhatározást, és fenntartsuk a motivációnkat, az egyhegyű szándékunkat, hogy megmaradjunk a békés, de mégis éber tudatállapotban.

Meg kell azonban értenünk, hogy szándékunkat időnként fájdalom és félelem fogja megzavarni. Ezért fontos, hogy újra meg újra felelevenítsük a szándékunkat. Időnként azt gondoljuk, hogy elég egyszer megtenni valamit. Például lehet, hogy bódhiszattvafogadalmat tettünk, és felébresztettük a bódhicsittát, a minden lény megszabadítására irányuló törekvést. Úgy gondoljuk tehát, hogy ennyi elég. De nem így van. Mindennap fel kell ébresztenünk magunkban ezt a törekvést, sőt nemcsak mindennap, hanem naponta legalább háromszor. Hasonlóképpen, a halál idején újra meg újra ki kell fejeznünk szándékunkat, amíg szilárdan meg nem gyökerezünk benne. Amikor egyek vagyunk ezzel a szándékkal mind testi, mind tudati szinten, akkor ez már önmagában kiváló és erőteljes gyakorlat.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ