Szimbólumok és a beszéd - egy jógi szemével

Nyugaton a test, lélek, szellem hármasságára helyezik a hangsúlyt, míg Keleten a test, lélek és nyelv alkotja ezt a hármasságot, mert a nyelvet az emberiség legnagyobb vívmányának tekintik. Az embernek közvetlenül kell foglalkoznia a test, lélek és nyelv kölcsönhatásaival és összefüggései­vel. Gondos munka nélkül a személyiség számos aspektusának meghaladása rendkívül nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen.

A szimbolika sokban segíti ezeknek a bonyolult dolgoknak a megértését. Például a garudászana vagy saspóz végrehajtásakor tudatosíthatjuk a bennünk működő agressziót. A szimbólumokon való szemlélődés gyöngéd megközelítése lehetővé teszi, hogy saját ütemünkben haladjunk anélkül, hogy akár önmagunkkal, akár másokkal közvetlenül konfrontálódnánk. Konfrontáció nélkül olyan felismerések születnek, amelyek mind a védekezést, mind az önigazolást szükségtelenné teszik.
A test és az elme közti kölcsönhatások világosan megtapasztalhatók, ám a beszéd, mindkettőjük szószólója, csak akkor képes hatékony kapcsolatba lépni velük, ha gyakorlottan használjuk. A hang tudatos intonációja, az érzelmek és a légzés szabályozása összpontosítja a beszéd erejét, és nyilakként lövi ki a szavakat céljuk felé. A már említett mantra jóga az egyik módszer arra, hogy a beszédet a mindennapi fecsegés szintjéről magasabb szintre emeljük. Valamely szent szó, vagy név ismétlése segít felszámolni az elővigyázatlan gondolatokat és beszédet. Olykor az istenivel folytatott párbeszéd vagy a spirituális naplóba lejegyzett szavak juttatnak nagyobb világossághoz, és fejlesztik az önkifejezés készségét.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

A mantra összefügg a beszéd erejével, egyes szent szövegekben a Beszéd Dévíjének is nevezik. A beszéd pszichológiai, időnként akár hipnotikus hatást is gyakorolhat az elmére. A kimondott szó ereje legjobban a mantrák gyakorlatában jelenik meg. A hatás nyilvánvaló még akkor is, ha nem ismerjük a szavak jelentését. A mantrák szavainak hangösszetételében a teremtés, inspiráció és megvilágosodás nyilvánul meg. A kundaliní rendszer csakráinak szirmain a szanszkrit ábécé betűi helyezkednek el, ez is azt jelzi, milyen jelentőséget tulajdonítanak a nyelv belső átélésének. A mindennapi életben a betűk és a szavak azok a szimbólumok, amelyek lehetővé teszik gondolataink és elképzeléseink külső kifejezését.

A szimbólumot eleinte csak bizonyos szinten fogjuk fel, majd attól függően, hogy a használó mennyire érti meg, új szintre kerül.
A testben megélt érzések olyan erők, amelyeknek gyakran sem a testre, sem az elmére gyakorolt hatását nem értjük. A mindennapi nyelv kifejezéseiben és szóképeiben használt szimbólumok sokkal fontosabb szerepet játszanak az életben, mint amit általában tulajdonítunk nekik – akár a tudattalan megértésében is segíthetnek. Ha jobban belegondolunk, megértjük, hogy maguk a gondolatok formátlanok, noha a szimbólum formával ruházza fel azokat. Segít fellazítani a mélyen gyökerező ragaszkodásokat, ha szimbolikus formában látjuk őket.

A szimbólumok használata szemlélteti a test és az elme egymástól való függését, összefüggését és kölcsönhatását. Ennek hasznosságát legjobban talán az példázza, ha egy hang vagy dallam létrehozására gondolunk. A dallam három dologtól függ: a hangszertől, például a furulya; a levegőtől, ez esetben a lélegzet; és a zenésztől. Önmagában egyik sem képes dallamot vagy hangot létrehozni – mindegyiknek szüksége van a többiek közreműködésére.
Az ászanák végrehajtásában a test, elme és beszéd függései némileg összetettebbek. A beszéd nem egyszerűen abban áll, hogy szót váltunk másokkal, mert akár hallhatóan, akár csak befelé, de önmagunkhoz is beszélünk. Minden egyes ászana elsajátításakor megtudunk valamit a test, elme és beszéd egymástól függéséről, összefüggéséről és kölcsönhatásairól.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ