Ez a könyv, mely a Megszólal a csend című kötet folytatása, további bepillantást nyújt a karthauzi spiritualitás békéjébe. Elsőként a szerző egy világi barátjának írt leveleiből ad át részleteket, a továbbiakban pedig egyik rendtársával szellemi kérdésekről folytatott beszélgetéseiből ad válogatást. A szövegek szellemisége, amelyet józanság, Isten felé forduló mély szeretet, nyugalom és az Istenhez fűződő bensőséges kapcsolat elmélyülése hat át, Szalézi Szent Ferencet idézi, akit a szerző példaképének tartott.
A következő szakaszok olyan feljegyzésekből származnak, amelyeket a szerzőjük sohasem szánt kiadásra. A bennük megnyilvánuló egyszerű bölcsesség azonban igazolni látszik azt a döntésünket, hogy a nyilvánosság elé tárjuk őket, és biztosak vagyunk benne, hogy sok léleknek értékes vigaszt fognak nyújtani.
