A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Szerelemben a világgal
Emberek milliói halnak meg minden évben, ám ha minket vagy valakit, aki közel áll hozzánk, halálos betegséggel diagnosztizálnak, feltesszük a kérdést: Hogyan történhetett ez? Ami még ennél is megdöbbentőbb: hogyan ragaszkodhatunk ezekhez a nyilvánvalóan téves képzetekhez?
Végre! Tibeti ruhák nélkül. Úgy éreztem magam, mint egy törzséről lenyesett ág, amelynek friss sebéből még szivárog a nedv. Hagyományvonalam törzse pompásan meglesz nélkülem. Abban azonban nem voltam biztos, hogy én is megleszek nélküle.
– Imádok festeni, de ma, miután hallottam a tanításodat, azt látom, hogy még a művészetem is üres.
– Az üresség nem semmit jelent – válaszoltam neki. Egészen meghökkent.
Hallottam egyszer egy történetet egy férfiról, aki a francia Alpokban síelt. Hirtelen vakító hóvihar borult a tájra, és elszakította őt a barátaitól. Hosszú órákon keresztül kóborolt a kegyetlen hófúvásban, amikor végre egy eldugott katolikus kolostorra bukkant.
A tibetieknek van egy kifejezésük arra, amikor szándékosan egyre nagyobb kihívások elé állítjuk magunkat, miközben igyekszünk fenntartani a szilárd tudatot: „fát tenni a tűzre”.
Apám egy szerzetesnőknek fenntartott kis kolostor apátja volt. A szerzetesnők ebben a kis helyiségben zsúfolódtak össze ahhoz, hogy részesüljenek a tanításaiban.