Létezik egy legfőbb (Mahán) mód, mely véget vet (Násana) az evilági létezésből eredő félelemnek (Bhaja). Ennek révén átszeled a Szamszára óceánját, és eléred a Legfelsőbb Üdvösséget (Paramánanda). A Védánta értelmén való elmélkedés (Vicsára) hathatós tudáshoz (Gjána-uttama) vezet, melynek azonnali eredménye az evilági létezésből (Szamszára) születő szenvedés teljes (Átjantika) megsemmisülése.
Sankarácsárja: Vivéka-csúdámani 44-45.
A Védánta a Véda- és Upanisad-irodalom betetőzését jelenti, míg a Szútra szó jelentése vezérfonal. A Védánta kifejezés az Upanisad-irodalmat, illetve annak végső lényegét jelöli. Az Upanisad-irodalom az ősi India különböző filozófiai áramlatainak tárháza, s ezért vált szükségessé az összegzés, amit a Védánta Szútra valósított meg. A Szútra-stílus igen különleges műfaj, mely az egymással sokszor már évszázados filozófiai vitában álló tanrendszerek összehangolására törekszik. Azonban a Védánta Szútra enciklopédikus volta ellenére sem homályos vagy gyakorlatiatlan, ha megfelelően kerül bemutatásra, maga lesz az azonnali inspiráció forrása. Átfogó, egyetemes látásmódja képes kiemelni az elmét a materialista test-elme (saríra-manasz) életfelfogás kötöttségéből, és elvezetni a végső szabadság, a Legfelsőbb Abszolút (para-brahman) megvalósításáig. Mivel a mindennapi észlelésünk tárgya a sokféleség, ezért szükségessé vált annak ismertetése, hogy valójában minden az Abszolút, a Brahman, mely egy, második nélkül, míg a jelenségvilág sokszínűsége látszólagos (májá) csupán. Ez az, melyet a Vedánta Szútra hirdet.
Brahman az egyedüli valóság (Szatjam), a világ (Dzsagat) valótlan (Mithjá), az egyéni lélek (Dzsíva) lényegében nem különbözik (Nápara) a Brahmantól.
Sankarácsárja: Brahma Gjánáváli Málá 20. (részlet)
A Vedanta-sutra megállapítja, hogy a Legfelsőbb Abszolút; Visnu független, mindentudó, az egész teremtés ura s az emberi lét legfőbb célja. Ő a teremtő, a tiszta tudat. A sutrák öt örökkévaló elvet (tattvát) taglalnak: Isten (Isvara), egyéni lélek (jíva), anyag (prakrti), idő (kala) s végül cselekedet (karma). Isvara határtalan tudattal rendelkezik, a jíva viszont csupán részlegesen tudatos. Ám mindkettő örökkévaló, a tudatosság, öröklét és boldogság birtokosa. A tudatot lehetetlen elválasztani az önvalótól, mint ahogyan a fény is elválaszthatatlan a tűztől. Nem ellentmondásos tehát, ha azt állítjuk Istenről, hogy ő a tiszta tudat, s ugyanakkor önmagáról is tudatos.
